Idén is lehetőségünk nyílt részt venni az Izsák Táborban, Bázakerettyén.
Zsálek Balázs élménybeszámolóját olvashatjátok:

A tábor nulladik napján, ami a szülői nap volt, már jópár táborozóval találkoztunk, és magunk között már meg is beszéltük, hogy ki melyik csapatot szeretné. Még ezen a nulladik napon volt egy verseny, ami az egész napot átszőtte, ami a szülők és gyermekeik között zajlott. Szerintem a legviccesebb pontja a napnak az volt, amikor a gyermek csapattal együtt kellett egy hosszú úton kincset keresnünk, ahol az előre kiadott irány az egyenesen előre volt, végig az ösvényen. Ám, arra mi nem gondoltunk, hogy a kereszteződésnek kinéző résznél az ösvény csak kanyarodik, így plusz párszáz métert kellett bolyongnunk, ahol persze egyszerre technikai verseny alakult ki, hogy kinek a telefonja hogyan fogja a gps jelet, és hogy mégis merre vagyunk. Erre a szülők már javában a táborban pihentek, míg mi a kincset keresgéltük.

Az első nap már minden táborozó megérkezett, s realizáltam magamban, hogy ez nem biztos, hogy egyszerű lesz, ennyi fiatalra ügyelni, s mégis olyan plusszokat hozzátenni a tábor eleve is jó hangulatához, hogy a csapatnak még több maradandó emléke legyen, s hogy mégis hogyan fogom majd őket összetartani? Mikor megkaptam a csapatot, rögvest egy megbeszéléssel kezdtünk, ahol ismertettem velük, hogy ez egy tábor, s a lényeg, hogy jól érezzék magukat, s nem a feladatokon kell görcsölni, mert úgyis rengeteg időnk lesz rá. Így előre egy tervet beszéltünk meg, hogy mit melyik nap fogunk megcsinálni. Majd eztán kezdődött el igazán a tábor.

Egyik feladatunk a tánc volt, amely a 70-es évek egyik zenéjére eleve adta magát, hogy egy kissé bohókás koreográfiát kell csinálnunk. A másik feladat egy lány és egy fiú modell felkészítése. Szerintem ez volt az a feladat, amit talán a táncnál is könnyebben megoldottunk. Manapság lassan visszatér a 70-es évek divata, így gyorsan tudtunk összeszedni öltözéket, s pár kifutós tipp után modelljeink uralták is a kifutót. Egyik legnehezebb feladat volt szerintem a Saragossa band lemezborítójának újra fotózása, s ez is vette el a legtöbb időt. A csapattal órákat dolgoztunk előkészületekkel és fotózással együtt. Itt a legnagyobb fejtörést a modellek beállítása, a vaku megfelelő magasságba lógatása, s a hasonmás lámpa megfelelő szögben tartása okozta. A végső, legjobb fotó annyira hasonlított az eredetire, hogy a zsűriben páran azt hitték, hogy Photoshop. Mind az előkészületek, mind a fotózás alatt fergeteges volt a hangulat, s nagyon jól éreztük magunkat. Majd a szerintem legnehezebb feladat, a kisfilm következett, amit rettentő rövid idő alatt kellett összehoznunk. Ennél a feladatnál nem volt érvényes az amúgy előre kiadott 70-es évek stílusa, így egy kicsivel könnyebb volt a feladat. A videót képekkel és videó részletekkel sikerült megnyerővé tenni, s szerintem szépen sikerült bemutatni mind a tábori, mind a Bázakerettyei életet.

Egyik legnagyobb elismerés az egész ZVDÖK-ös segítőcsapat számára szerintem az volt, mikor Budai Tibor, a tábor főszervezője azt mondta nekünk, hogy eddig egyszer sem álltak neki az első napokban a feladatoknak a táborozók, s hogy milyen jól össze tudjuk fogni őket. Ez szerintem mindannyiunknak rettentően jól esett, s büszkék is lehetünk a csapatainkra.

Pár sor a táborozóknak, és a szervezőknek:
Srácok, nagyon jó volt veletek ez a hét, örülök, hogy ennyi új emberrel találkoztam, emlékeket, és új barátokat szerezhettem, s egyáltalán, hogy ott lehettem. Remélem mindannyian nagyon jól éreztétek magatokat velünk együtt. Nagyon keményen dolgoztatok a feladatokon, s olykor a szabadidőből fáradtan visszatérve sem voltatok restek a feladatokkal foglalkozni. Én rettentően jól éreztem magam, remélem ti is!

JÖVŐRE TALÁLKOZUNK! 

Izsák Tábor
Fotó: Lőrincz Ákos

Hozzászólások